Bál
Az elkövetkező hetek csigalassúsággal teltek. A diákok úgy érezték, hogy éveket öregednek mire elérkezik a bál ideje. A lányok mindent megtettek, hogy már jóval a nagy esemény előtt meglegyen a tökéletes ruha, a tökéletes cipővel és kiegészítőkkel. Még Eileent is elfogta a láz, hogy azon a bizonyos estén csodásan kell festenie, még ha csak a legjobb barátjával jelenik is meg.
Persze a fiúk mit sem törődtek az egész bál mizériával. Ők inkább a buli részét várták a dolognak. A kötelező táncórák pedig kész kínszenvedéssé váltak a számukra. Hermione McGalagonyhoz hasonlóan megkövetelte a bál némi régi vonulatát, miszerint legalább egy keringőt mindenkinek táncolnia kell és ráadásul hagyományos kivitelben.
A bál előtti utolsó napokban, a kastély kezdett felélénkülni. Piton ugyan ellenezte a túlcsicsázott folyosókat, és a hirtelen megjelenő fagyöngy csokrokat, de felesége sikeresen meggyőzte, hogy erre a gyerekeknek szüksége van. Így aztán a mogorva igazgató is belenyugodott az elkerülhetetlenbe, miszerint felesége ott és akkor kapta el a folyosókon egy-egy csókra, amikor akarta.
- Fúj… - mordult föl Antonius mikor meglátta a szüleit összeölelkezve egy félreeső folyosó szakaszon.
- Olyan vagy, szerintem inkább megható – jegyezte meg rosszallóan Heléna.
- Ja, mert nem a te őseid smárolnak az egész iskola szeme láttára – hisztizett Tony.
- Mondjuk, abban van valami, ha a saját szüleidet látod csókolózni. Az ember akaratlanul is elgondolkodik, hogy ha csókolóznak, akkor talán még mást is csinálnak, és ha belegondoltál… már késő – taglalta megborzongva Teddy.
- Teddy Lupin, ha ilyen véleményen vagy, szerinted mi lesz velünk harminc év múlva? Talán akkor már ne is számítsak tőled semmiféle gyengédségre? – kérte számon a szőke lány a fiút. Teddy nagyot nyelt és segélykérőn barátjára nézett, aki csak bőszen vigyorgott.
- Én… nem úgy gondoltam. Tudod… szóval… Te velem akarsz lenni még harminc év múlva? – kérdezte szaggatottan. Heléna vonásai meglágyultak és egy óvatos csókra húzta kedvese ajkait.
- Az egész életem veled akarom leélni te bolond – suttogta alig hallhatóan. Tony látványosan hátat fordított és elviharzott. Volt egy bizonyos határ a tűrőképességében, amit két barátja már jócskán átlépett. Persze, a nagy elrohanás közepette majdnem feldöntött egy páncélt. A zajra szülei szétrebbentek és döbbenten néztek farkasszemet fiukkal.
- Antonius… - nyögött föl a nő.
- Anya… apa – biccentett oda a fú, majd gyorsan eliszkolt. Hermione kissé elvörösödött, míg Pitont inkább a helyzet kényelmetlensége idegesítette.
Közben, a Szükség szobája átalakult egy rögtönzött divatszalonná. Eileen, Juliet, Lily és még néhány lány ott gyülekeztek, hogy megvitassák ki mit vesz föl, és segítsenek a végzetes tévedések elkerülésében. Eileen eddig nem igazán foglalkozott ilyesmivel.
- Én ezt nem értem, miért fontos annyira, hogy mi van rajtunk? – értetlenkedett a lány.
Lily erre hangosan elnevette magát.
- Neked még lehet, hogy nem fontos, de nekünk igenis az. Tudod, ha van olyan fiú, akinek tetszeni akarsz, vagy fel akarod kelteni a figyelmét, akkor ajánlatos minél csinosabbnak lenni – kacsintott rá a lányra.
- Aha… Szóval, ez mind a pasikért van? – állapította meg bosszankodva.
- Ha úgy vesszük magunkért, elvégre az élet mit sem ér pasik nélkül – mondta egy idősebb lány kuncogva.
- Na jó. Nekem nincs pasim, és nincs akinek tetszem, így válasszatok nekem valamit – hagyta rá a többiekre. Persze mikor előkerült egy baba rózsaszín, fodros ruha, már erősen tiltakozott. Végül egy visszafogottabb halványkék ruhánál döntöttek. A válogatás sokáig eltartott, és mire végeztek, már mehettek is vacsorázni.
A karácsonyi bált az utolsó péntek estére tették, mielőtt a diákok hazautaztak volna. A tanítást már délben befejezték, hogy a tanulóknak legyen elég idejük összepakolni és kicsípni magukat.
Hermész nagy üggyel-bajjal nézegette magát a tükörben. Egy kósza hajtincse rendre felkunkorodott, pedig ő már mindent megpróbált, hogy megfékezze az elszabadult hajszálait.
- Megőrülök! – bosszankodott. Lex csak felvont szemöldökkel meredt rá.
- De jó, hogy csak ennyi bajod van… Képzeld, mások ilyenkor az utcán fagynak meg, vagy éhen halnak – oktatta ki. Hermész egy nagyon csúnya pillantást küldött barátjára, majd visszafordult a tükör felé.
- Jobban tennéd, ha te is készülődnél – mordult rá az idősebbre.
Alexei feltápászkodott és elindult a fürdő felé. Nem izgatta túlzottan az este, de úgy vélte, hogy Julietet nem hagyhatja cserben, így unottan ugyan, de nekifogott az előkészületeknek.
Mikor már tisztán és frissen mosott hajjal állt a fürdő közepén valaki kopogtatott az ajtón.
- Lex! – hallotta meg Hermész hangját.
- Igen? – szólt ki a helyiségből.
- Van itt egy bagoly és nagyon úgy néz ki, hogy téged keres, mert az ágyadon tépi a párnád és engem is megcsípett – morogta dühösen a szőke fiú.
Alexei magára kapta a köntösét és kisietett a szobába, nehogy a bolond madár még több bajt csináljon. Egy fekete bagoly dúlt haragosan a fiú ágyán, miközben élvezettel húzogatta ki a tollakat Lex párnájából.
- Hé! Idióta madár… - morogta, miközben levette az állat lábáról a küldeményt. Ahogy az megszabadult terhétől nyomban felröppent és kiszállt az ablakon.
- Ki küldte? – faggatózott a szőke fiú. Alexei kinyitotta a borítékot és olvasni kezdett.
Kedves Alexei!
Tudom, hogy elég későn szólok, de a bál előtt sürgősen találkoznunk kéne, valami fontosat akarok veled megbeszélni, amit a bálon nem tudok elmondani. Pontosan hétkor legyél Hagrid kunyhójánál.
Puszil Lily
A fiú értetlenül meredt a levélre. Még egyszer átolvasta, majd összehajtotta és letette az éjjeliszekrényére.
- Lily volt az, beszélni akar velem a bál előtt… - mondta gyorsan majd az órára pillantott. Azon már hat óra elmúlt, így igyekeznie kellett. Amilyen gyorsan csak tudta magára öltötte a dísztalárját és elindult kifelé az ajtón.
- Már ilyen korán elmész? – lepődött meg Hermész.
- Tíz perc mire leérek, legfeljebb várok rá egy kicsit. Tudod milyen Lily, ha várnia kell – borzongott meg. Élénken emlékezett rá, hogy a nővére milyen hisztit csapott, mikor egyszer tíz perccet megvárakoztatta. Azt hitte nem éli túl.
- Akkor siess…
- Oké, gyorsan leszaladok Hagridhoz, kiderítem mit akar Lily, és megyek én is a nagyterembe. Julietnek megmondanád, hogy bocsi, ha kések, de ott leszek? – kérlelte a másikat.
- Persze, megmondom – bólogatott a szőke miközben még mindig a hajával bíbelődött.
Alexei gyorsan átvágott a klubhelyiségen, de mikor kifordult volna az ajtón valakibe beleütközött. Egy kis elsős volt az, a kezében egy üvegnyi tintával, ami mind a fiú ruhájára ömlött.
- Merlinre! Nem tudsz vigyázni?! – förmedt az elsős kisfiúra.
- Bocsánat… - motyogta a kicsi. Alexei előkapta a pálcáját és megpróbálta eltüntetni a hatalmas kék pacát a ruhájáról, de az csak nem jött össze neki.
- Milyen tinta ez? – kérdezte már szinte sziszegve.
- Ez… trü… trükkös tinta. Majd eltűnik… Úgy két hét múlva – motyogta a kisebb.
Alexei azt hitte menten megőrül. Már készült porrá átkozni a kisfiút, mikor egy gúnyos nevetést hallott a háta mögül.
- Jaj, ne! Összepiszkolták a ruhád? – kérdezte dünnyögve Eileen. Alexei szemei összeszűkültek.
- Nagyon remélem, hogy ehhez semmi közöd – morogta a fiú miközben elindult vissza a szobájukba.
- Mégis miket gondolsz? – adta az ártatlant a lány, de közben bőszen vigyorgott, hogy ismét sikerült borsot törnie a másik orra alá.
Alexei már nem foglalkozott vele, szinte betörte az ajtót sietségében. Hermész meglepetten nézett rá.
- Hát te?
- Eileen – mutatott végig a pacás ruháján, majd berohant a fürdőbe.
- Komolyan? – lepődött meg Hermész.
- Igen… Figyelj, már nem érek oda időre Lilyhez, ha összefutsz vele kérj bocsánatot a nevemben, én mindenesetre odamegyek, hátha még ott találom – kiabálta kifelé miközben a foltos ingjétől szabadult meg éppen.
- Oké, megmondom – válaszolt a szőke fiú, majd eliramodott lefelé, ahol már Eileen várta. Néhány tiszteletkör megtétele után elindultak a Nagyterembe.
Alexei magára kapta a másik talárját, ami ugyan nem volt olyan jó minőségű, mint ami most tönkrement, a célnak megfelelt. Futva indult el a park felé. Még volt két-három perce, úgy vélte legfeljebb visszafelé menet összefut a lánnyal. Úgy futott mintha kergették volna, nem gátolta meg sem a jégpáncél, sem az egyre növekvő hókupac. Már látta a Hagrid kunyhója mellett ácsorgó alakot, de még távol volt, hogy kivegye ki is az. Kissé lelassított, de nem állt meg, folytatta útját megkezdett célja felé.
Eközben, a Nagyteremben gyülekezett a tömeg. Hermész türelmetlenül forgatta a fejét.
- Kit keresel? – faggatózott Eileen.
- Julietet, Lex mondta, hogy szóljak neki késik… - mondta. Eileen elégedetten elvigyorodott, de inkább nem szólt semmit. Nem akarta magára haragítani barátját. Ő is elkezdett nézelődni és csakhamar kiszúrta a tőlük pár méterre várakozó kisebb csoportot.
- Ott van! – mutatott az egyik irányba.
- Hol? – nézett arra a fiú, de nem látta a keresett személyt.
- Ott áll, Tony és Lily között – mondta Eileen. Hermész rosszat sejtve odaszaladt hozzájuk maga után rángatva Eileent.
- Lily, Lex üzeni, hogy bocsi amiért elkésett, de történt egy kis baleset – hadarta egy levegővétellel.
Lily értetlenül nézett rá.
- Oké, de miért nekem üzen, mikor Juliet a párja? – kérdezte értetlenül a lány.
- Mert kapott tőled egy levelet, hogy sürgősen találkozni akarsz vele Hagrid kunyhójánál… - mondta Hermész egyre nagyobb idegességgel.
- De én nem küldtem neki levelet – rázta meg a fejét a lány. Hirtelen az arcára kiült a rémület.
- Azt hiszem baj van – suttogta Hermész maga elé. Amilyen gyorsan csak tudtak megkeresték a legközelebb eső tanárt – aki Lupin volt – és felváltva belekezdtek a mondandójukba.
- Lex veszélyben van! – kezdte Juliet.
- Kapott egy levelet Lilytől, de azt nem ő írta! – kiabálta Hermész.
- Odacsalták Hagrid kunyhójához, kérem, tanár úr siessen! – könyörgött Lily.
Remus amint felfogta, hogy mekkora is a baj, azonnal üzent Pitonnak és előre sietett. Persze mögötte rohant Teddy és Tony, hogy ha kell, akkor segítsenek. A kastélyból kilépve látták a hóban a friss lábnyomokat így futva eredtek utána. Közben a fiúk egyre csak kiabáltak, hátha Lex felfigyel rájuk.
Alexei nagyon halkan hallotta a kiabálást, így alig két méterre megtorpant a Lilynek hitt alak előtt. Az alak hirtelen ledobta a csuklyáját és Lily kedves arca nézett rá mosolyogva.
- Azt hittem már ide sem érsz – mondta türelmesen. Alexei kétségei egy pillanat alatt eltűntek így ismét elindult Lily felé.
- Miről akartál beszélni? – kérdezte sürgetőn, mivel neki már valahol máshol kellett volna lennie.
- Ó, csak apa karácsonyi ajándékáról… - kezdte Lily.
Alexei ismét megtorpant.
- Mi van vele? – értetlenkedett, hiszen már két héttel ezelőtt megvették azt a ritka könyvet, amire a férfi annyira vágyott.
- Csak szerintem mást kéne neki adni… - mondta kissé hadarva a lány.
- Aha… - nyögte gyanakodva a fiú. A szél felerősödött és feléjük vitte a közeledők hangját.
- Alexei! – hallotta meg Teddy kiáltását, mire gyorsan megfordult.
- Ez csapda! – üvöltötte Tony.
Alexei amint ezt meghallotta gyorsan a földre vetette magát. Még épphogy elkerülte a feléje száguldó kábító átkot.
- Te kis féreg – sziszegte a Lily alakjában megjelent támadó és már készült az újabb ártásra, mikor egy kékes fénycsóva vállon találta és hátra repítette jó két métert.
- Alexei, mássz már ide – kiabálta Tony, miközben ő is pálcát fogott a most már mozdulatlan alakra. Lex szinte a földön kúszva hátrált egészen a fiúk lábáig, ahol is két erős kéz azonnal felrántotta a földről és maga mögé utasította. Piton volt az.
- Mázlija volt Mr Potter – jegyezte meg Perselus komor arckifejezéssel.
- Ki lehet ez? – tűnődött el Remus.
- Mindjárt kiderül – mondta Piton, majd közelebb lépett a földön fekvőhöz, aki hirtelen eltűnt.
- A fenébe! – kiáltotta el magát Tony.
- Meglépett a nyavalyás – dohogott Teddy.
- Meg, de adjunk hálát Merlinnek, hogy a célját nem érte el – morogta Piton, miközben Lex vállára tette a kezét. A fiú kissé rémülten nézett rá. Csak most tudatosult benne igazán, hogy az a valaki rá utazott, és őt akarta.
- Azt hiszem vissza kéne mennünk a kastélyba – tanácsolta Remus.
- Igen, de Mr Potter jobban tenné, ha kihagyná a bált – akadékoskodott az igazgató.
- Neeee… uram, kérem, Juliet számít rám. Megígértem neki, hogy elviszem a bálba – hadakozott a fiú.
- És ennyit tesz az ígéret? – kérdezte Remus a fiútól.
- Az ígéretet sohasem szegjük meg, és Juliet jó barátom. Nem tehetem ezt vele – mondta komoly képpel Alexei. Remus és Perselus egyetértőn bólintottak, majd visszatértek a kastély oltalmazó falai közé.
Mindenki megnyugodva fogadta, hogy Lexnek semmi baja, és a vacsora is elkezdődött. Piton amint tudott meglépett és elkezdett intézkedni a birtok megerősítését illetően. Fogalma sem volt róla, hogy a támadó miként jutott be. A diákok mit sem tudtak az egészről, így a vacsora vidáman telt. Persze az a kis társaság, akik beavatottak voltak, kissé feszültebben étkeztek.
- Fogalmad sincs, hogy ki volt az? – faggatózott Hermész.
- Szerintem Zambini… - vágta rá Eileen. Lex a lány felé fordult és furcsán méregette. Eileen zavartan próbálta meg lerázni a másik tekintetét. – Mit nézel?
- Én… csak meg akarom köszönni – kezdte Lex.
- Mégis mit? – értetlenkedett a lány.
- Hogy megint keresztbe tettél nekem – mosolyodott el őszintén a fiú. Már mindenki kezdte azt hinni, hogy Alexei megháborodott.
- Miket beszélsz? – suttogott a fülébe Lily.
- Eileen rám szabadított egy elsőst, aki leöntött trükkös tintával, ezért visszamentem átöltözni. Ez pedig annyi időmbe került, hogy csak jóval később értem oda a megbeszélt helyre… - kezdte Lex.
- Ha pedig Eileen nem szúr ki veled, akkor talán most már… - mutatott Antonius a torka felé és mutatóujjával átvágta azt.
- Nagyon elmés, de helyes megfogalmazás – helyeselt gúnyosan Lex.
- Akkor igyunk a mi kis zűrtündérünkre – emelte a poharát Tony és a többiek is így tettek.
Alexei lelke háborgott, feszélyezte és idegesítette az eset. Már megint csak bajt okozott. Arcára kiültek érzései, így a mellette ülő Hermész óvatosan bokán rúgta, hogy barátja észrevegye magát. Lex, mintha álomból ébredt volna hirtelen oldalra kapta a fejét.
- Mi az? – kérdezte a szőke fiútól.
- Semmi, csak bambulsz, mint szurcsók a horgon – mondta vigyorogva a Malfoy fiú.
- Még csodálkozol?
- Nem, de próbáld meg jól érezni magad, már csak mi négyen ülünk az asztalnál a többiek táncolnak. Juliet is örülne egy kis táncnak – nógatta barátját.
Lex a szemközt ülő két lányra pillantott, akik csak egykedvűen bámulták a táncoló tömeget. Alexei erőt vett magán, majd fölállt és odalépett Juliet elé.
- Hölgyem… Szabad egy táncra? – kérdezte nagyon udvariasan. Juliet haja hirtelen vörösre váltott akárcsak az arcszíne.
- I… igen – motyogta izgatottan, majd kezét a fiúéba helyezte és elindultak táncolni. Eileen összeszűkült szemekkel nézte a jelenetet.
- Ez undorító – morogta.
- Szerintem udvarias volt, te pedig elfogult vagy – jegyezte meg Hermész miközben ő is fölsegítette a lányt, hogy aztán a táncparketthez vezesse.
- De hát ez egy arrogáns kis görény – suttogta bosszankodva Eileen.
- Te pedig egy hisztis liba vagy… De milyen furcsa, én így szeretlek – mondta kioktatón Hermész miközben megforgatta a lányt.
Eileen nem tudta, hogy bosszankodjon vagy elmosolyodjon. Hermész, bár nem volt a vér szerinti rokona sokkal közelebb érezte magához, mint a saját bátyját. Talán a kettejük korkülönbsége miatt Eileen és Antonius sokat veszekedtek, míg Hermésszel jól kijöttek.
- Sajnálom, de valamiért akkor is idegesít – vallotta be a lány.
- Csak próbáld meg nem idegesíteni, oké?
- Majd meglátom, hogy mit tehetek – sóhajtott föl a lány.
Juliet kissé botladozva lépkedett a hosszú, aranyszínű ruhájában. Furcsán festett Lex oldalán. Tisztán kivehető volt, hogy a fiú idősebb pár évvel a lánynál. Juliet, akárhogy is pipiskedett még Alexei válláig sem ért föl, viszont a fiút ez egyáltalán nem zavarta. Juliet alig töltötte be a tizenkettőt, míg Alexei már a tizennégyet taposta. A furcsa párost rengetegen figyelték, köztük a tanári kar két pedagógusa is.
- Ha csak egy centit is lejjebb megy a keze, megölöm – morogta Lupin. Dora csitítólag a férje vállára tette a kezét.
- Csak barátok… - próbálkozott.
- Férfi és nő között nincsen barátság – vetette oda a férfi miközben kortyolt egyet a puncsból.
- Akkor Antonius apja biztos Harry… - ábrándozott a felesége. Remus erre értetlenül meredt rá, és lassan felfogta, hogy mekkora ökörségeket is hord össze.
- Jó, most még fiatal, de két év múlva…
- Az majd két év múlva lesz. Én jobban aggódnék azért, nehogy nagyapa legyen belőled – intett fejével Teddyék felé, akik hevesen csókolóztak a lassú szám alatt.
- Hát ez… Ez más – morogta Remus.
Dora sértetten nézett férjére.
- Hogy mondod? Csak azért mert ő fiú, neki bármit lehet? – hüledezett a nő.
Remus ezután diszkréten szétválasztotta a lassan összenövő párost.
Alexei és Juliet legalább fél órája táncoltak és egyre jobban belejöttek a dologba. Már lassúztak, keringőztek és táncoltak néhány gyorsabb számra is. Végül a lány adta föl előbb, és elment kicsit leülni. Hermész, észrevéve egyedül maradt barátját magához rángatta őt is, így már hármasban próbáltak meg táncolni kisebb-nagyobb sikerrel.
- Én már most hulla vagyok – nevette Hermész kipirult arccal.
- Egész jó a buli – mondta Lex.
- Na én föladtam, és leülök egy kicsit – mondta megadón a szőke fiú, majd bocsánatkérőn távozott a parkettről és leült Juliet mellé. Eileen megállt tánc közben és furcsán nézett a vele szemben ácsorgó Alexeire. A fiú csak most mérte végig a lány ruháját, ami világoskék színű volt. El kellett ismernie, hogy mennyire jól állt a ruha a lánynak, ettől sokkal előkelőbbnek és kifinomultabbnak tűnt. Persze, máskor Eileen kedvenc viselete a szakadt harisnyán kívül az acélbetétes bakancsa volt, de most kivételesen szakított a hagyománnyal és bevállalta ezt a ruhát a bál kedvéért.
- Vagy inkább Hermész kedvéért? – tűnődött el Alexei, mivel látta, hogy Eileen menyire kétségbeesetten nézelődik a szőke fiú után. Hirtelen a hangos zenebonát egy lágy dallamú keringő váltotta föl. Alexei körbenézett és meg kellett állapítania, hogy mindenki fölveszi az új tánc ritmusát és egyedül csak ők állnak a parketten úgy, mintha sóbálvány átkot bocsátottak volna rájuk.
Eileen megunta az értelmetlen álldogálást és tett egy tétova lépést az asztalok felé, de Lex megállította.
- Várj! Lenne… Lenne kedved táncolni egyet? – kérdezte a másiktól. Eileen értetlenül nézett rá, hiszen amennyi borsot tört már a másik orra alá, annak messziről kéne őt kerülnie, nem pedig táncba hívni.
- Mi a csapda? – kérdezte szinte suttogva.
- Nincs csapda, csak táncolni akarok, de a partnerem elfáradt, ahogy a tiéd is. Jössz vagy mi lesz? – váltott kissé bunkóbb stílusra, de a kezét azért a lány felé nyújtotta. Eileen kissé megnyugodott a szokásos flegma stílustól, így lassan megfogta a másik kezét és odahúzódott hozzá. Eleinte kissé akadozó volt a mozgásuk, még össze kellett szokniuk, de amint elengedték magukat úgy lépkedtek, mintha mindig is együtt táncoltak volna. Alexei magabiztosan és elegánsan vezette a lányt, aki kecsesen követte a fiú mozdulatait. Persze egész végig egymás szemébe néztek mintegy le nem játszott meccsként, hogy ki nyer a végén.
Perselus aggódva figyelte a párost. Tudta, hogy ahol a lánya van ott közel a baj, főleg, ha a közvetlen közelében ott van Alexei is.
- Mi a gond? – kérdezte Hermione.
- Olyan furcsák… Táncolnak, de mintha belül verekednének – morogta a férfi.
- Nem szívlelik egymást, vagy inkább azt akarják elhitetni mindenkivel, még magukkal is… - taglalta a nő.
- Ezzel mire célzol? – döbbent meg Piton.
- Elieen változik, de még mindig nagyon gyerekesen viselkedik. Az állandó piszkálódás Alexei iránt, nekem inkább tűnik pánikszerű figyelem felkeltésnek, mint igazi gyűlöletnek.
- Azt mondod, hogy a lányom szerelmes… Pont belé?! – fakadt ki a férfi.
- Hogy szerelmes lenne azt azért kétlem, még csak barátnak sem igazán tekinti őt. Ez amolyan rivalizálás, hogy ki a jobb, de igazából egyikük sem gyűlöli a másikat. Ha nem lennének ennyire nehéz természetek, akkor akár a legjobb barátok is lehetnének.
Piton ezen gondolkozva figyelte az este további részében a diákokat. Ő mindig is úgy vélte, hogy a szimpátiát nem lehet csak úgy megszerezni sem kialakítani, ha az nincs, akkor ott még barátságról sem beszélhetnek. Az este hátralevő részében minden meglehetősen nyugodtan zajlott. A párocskák rendre tűntek föl a fagyöngy alatt, kifelé menet még Nott is kapott egy puszit Lilytől. A srác arcáról onnantól kezdve nem lehetett leolvasztani a vigyort.
<< >>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Táncolunk....táncolunk....és az idegeim?
Úgy szeretném egyben elolvasni az egészet, és nem igy csöpögtetve..
Egyébként változatlanul kedvelem mind a két történetedet, de most csak az egyikhez firkálok. 
Nem akarlak elkényeztetni. 
Fú, te kis gonosz XD, azért örülök, hogy változatlanul tetszik. :D